Az üres arcú Buddha
Bejegyzés időpontja: 2009 szeptember 13.
Kategória: Magyarország |
Még egyszer, utoljára indiai kirándulásunkról. Nagy vonalakban már körvonalaztuk filmezésünk eseményeit, most inkább csak végkövetkeztetéseket vonunk le.
Nehogy bárki azt gondolja, hogy a második dharamszálai turnénk után India-szakértőnek érezzük magunkat, ezért a leírt eseményeket mindig tessék idézőjelbe tenni. A ladakhi régió leginkább az elképesztő katonai jelenlétről, és a kolostorokról fog emlékezetes maradni számunkra, a lehi atmoszférát agyon nyomja a szmog, a rengeteg katona, és a sűrűnek tűnő forgalom. A trekkingelők bizonyára egészen más emlékekkel távoznak, pár napi járóföldre, a hágók, és hegyek között nyilván egy jóval természetesebb Ladakh-kal lehet találkozni. A táj mindenesetre így is meglehetősen himalájai volt, és ezt a Lehből is jól látható Stok Kangri 6120 méteres csúcsa jól demonstrálta.
Egy átlagos kanyar a sokból a Zodzsi lán.
A Lehből Kargilon, Srinagaron át Dharamszálába vezető utunkat már részleteztük, talán a túra legizgalmasabb autózása volt, és egyben a leggyötrelmesebb is.
Dharamszalába érve már három év elmúltával is szembetűnő volt, hogy mennyit fejlődött a kisváros. Az utcák tisztábbak, rendezettebbek voltak, rendszeresen járták az szűk sikátorszerű utakat a Tibetan Wellfare Office kukásautói. Ez sci-fibe illő látvány volt! A csajok, és srácok jól öltözöttek voltak, és meglehetősen elütöttek a helyi indiai populációtól. Szóval a tibetiek “kipendültek”, és ezt örömmel láttuk.
Nagyon nehezen találtunk meg egy bizonyos Sonam Lhundupot. Ismeretlenül kopogtunk be különböző irodákba, pl. a Free Tibet Campaign, vagy a Students for a Free Tibet helyi irodáiba, hogy elmondjuk, kicsit megszorultunk. Mindkét helyen azonnal körbetelefonálták ismerőseiket, és elcipeltek helyekre, ahol szerintük megfordulhat. Végül Tenzin Tsundue, a neves aktivista tudta megadni a számát. Hasonló helyzetbe kerültünk, amikor tolmácsra volt szükségünk. Vasárnap lévén a kormány sajtóirodája nem működött, végül egy barát barátjának a barátjának a lánya segített.
A 49. demokrácia napon francia képviselőkből álló küldöttség vett részt, miközben a Dalai Láma fontos tajvani látogatáson vett részt. Úgy tűnt, a tibetiek büszkén ünneplik a vezetőjüktől kapott demokratikus rendszert, a falu apraja-nagyja felvonult, és szerencsére az eső is megkímélte a rendezvényt.
Sonam Lhundup honlapja: www.bodpa.com
Sonam Lhundup kortárs festő műterme számtalan kincset rejt. A Khamban született férfi 14 évig élt Pekingben, ahol egy művészeti egyetemen tanult. Aztán pár éve elege lett, és Indiába jött. Csinos tajvani barátnőjével kínaiul kommunikál. A képeit magyarázza nekünk: az egyiken azért nincsen arca Buddhának, mert Kínában a buddhizmus kiüresedett. Sonam 76-os születésű, akárcsak kis stábunk kétharmada. Első európai kiállítására készül, Londonban lesz. Azt mondja, nem kell külön keresnie a drámát, mert az ott van minden tibetiben.
A Freiburgban, Prágában, Lausanne-ban, és Indiában felvett anyagok három winchesteren pihennek, túlélték az utazást, a zötykölődést, a reptereket. Remélhetőleg hamarosan elkezdhetünk dolgozni velük. A bemutató jövő év közepére várható.
FTB
Hozzászólások
2 hozzászólás to “Az üres arcú Buddha”
Szólj hozzá!
Tibet a flickr-en
De klassz, hogy jött a folytatás ! És mi volt még ?
Nagy különbség van a fiatal és idősebb tibeti generáció gondolkodása, életmódja között ?
Erre nagyon nehéz válaszolni röviden. Egy gimnazista interjúalanyunkat, Tenzint idézném, aki azt mondta, hogy ők már sokkal jobban képesek kommunikálni a mai globalizált világban, internet, stb, mint az előző generáció. De azzal ő is egyetértett, hogy az igazi változásnak Kínán belül kell elindulnia. Úgyhogy Free China.